Rémálmok

Elég sokat teszek azért, hogy feldolgozzam Anyuci és Apuska elvesztését, de nem igazán tudom hogyan kell gyászolni. Nem szeretnék feketében temetőbe járni, vagy bezárkózni egy magányos gyász-szobába. Pórbálom inkább mindenféle elfoglaltsággal feldolgozni vagy elterelni a témát. Sokszor vannak rémálmaim, amik paradox módon általában jót szoktak tenni a lelkemnek - mert a terápia részei. Emellett folyton pörgök, szervezkedek, kedves emberek közé vetem magam, ha tudok beszélek róla. Bevallom, nem nagyon tudok beszélni róla ezért írkálok sokat, és persze sírok, ha kell. (most is)

A múltkor néztem a szobánkban a holdat, és arra gondoltam, milyen jó lenne, ha legalább most együtt lennének.  Tudom, hülyén hangzik, de valahogy megnyugtatna, ha egymás mellé lennének eltemetve a szüleink, nem két különböző városban.