Nagyon színes város Porto, de az emberek szinte csak sötét ruhákban járkálnak, egyáltalán nincs olyan feltűnési viszketekségük - mint az angoloknak. A tiniket ellenben meg lehet különböztetni egymástól, nem úgy mint itt... (úgy értem, hogy nem öltöznek pont annyira egyformán feltűnőbe, hogy éppen emiatt nem tűnnek fel)
Úgy tűnik - a sok piros ereklye ellenére még sincsenek oda az angol túristákért és elég mogorvának tűnnek. Előttünk is csak akkor nyíltak meg, amikor kiderül, hogy mégsem vagyunk angol túristák. De az is lehet, hogy a magyarokat szeretik nagyon. Ki tudja. Mindenesetre megdöbbentő volt a változás a pincérek viselkedésében, amikor kiderül, hogy honnét jöttünk. Még a tokainkat is megdícsérgették.
A portugál konyha főleg halból, disznóból és marhából áll. Ezenkívül fehéringes pincérekből, zongoristákból, és finom borokból. Étteremben mindig van előétel, ami olyasmi lehet, mint az alapóradíj. Ha leülsz egy asztalhoz, minimum ennyit illik fogyasztani. Nekem nagyon ízlettek ezek az olivabogyóból és tenger gyümölcseiből összerakott tálak. A portugál édességek is finomak. Elég sokat eljártunk sütizni, aminek nyoma csak azért nem látszik rajtunk, mert annyit sétáltunk, hogy majd belegebedtünk.
Pihenésképpen Portó és Portugália ismereteinket a szállodai szobában lévő kis tv-vel is bővítettük, és megkönnyebbülve vettük tudomásul, hogy az Eurovíziós dalversenyre ők is hasonló színvonal alatti produkciókat versenyeztettek meg. A nyelv nem ragadt rám, és a mai napig hadilábon állok az obrigádó/obrigáda kérdéssel. A portugálban ugyanis a köszönésnek is van hím és nőneme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése