Óriási szerencse hogy nem volt nálunk (még) gyerkőc, mert a Disney világban a sorok igencssak hosszúak, sokszor egy óráig is el tartott amíg a sorra kerültünk.. Éppen olyan sokáig, hogy mikor végre odaértünk az izgalom kapujához, infantilis extázisban törtünk ki.
Nem emlékszem, hogy volt-e valaha olyan (kellemes) élményem az életben, amelyek mind a mai napig folyamatosan visszatérnek álmomaimban. Nos a három napos Disneyland - Universal Studio - Disney Adventures kalandok, be kell hogy valljam, kitörölhetelen "addiction"-né váltak számomra.
Ahogy ott álltunk és vártunk hosszú percekig és aztán végre beültünk egy csinos kis kocsiba ami egy varázslatos vagy félelmetes - de mindenképpen lenyűgöző világba vitt bennünket, vagy egy előadásra, ami öt dimenzióban kötötte le az összes érzékünket, egyből megértettem minden szenvedélybeteget!
Én is alig vártam, hogy egyik világból a másikba keveredjünk. Egy giccses, egy félelmetes, egy giccses egy félelmetes... A kedvenceim talán az Indiana Jones volt, meg a karib tenger kalózai, meg a "Splash Mountain" - egy hajó, ami szinte szabadesésben csobbant a vízbe egy több mint 10 perces negédes utazás után. Tetszettek a 3-4-5D-s műsorok is, mint a Simpsons vagy a Bugs' life, és a giccses romantikusak is mint a Kishableány meg az aranyosak mint a Monster Inc. és a Mici mackó.
És én azóta is csak erről álmodok. Hogy újra felüljek egy ilyen "ride"ra. Hogy rám csukódjon a csinos kis kocsi védőkorlátja és elvigyen mesés helyekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése