Nászút II rész - VEGAS

Amikor megérkeztünk a vegasi reptérre és átmentünk a határon (és ott hagytuk az ujjlenyomatunkat az "immigration officernél") akkor pont úgy éreztem magam, mint ahogy gondoltam hogy fogok. Nem éreztem semmit. Csak néztem, és elkezdtem a naplóírást a fejemben. Az amerikaik olyan angolok, akik idegesítően kedvesek és furán beszélnek, és nem mondják egyfolytában, hogy sorry. Aztán megdöbbentem egy dolgon: Amerika a régi Angliára emlékeztetett, amikor még nem volt semmi sem lehetetlen és nem volt mindenhol health and safety meg rengeteg papírmunka. A döbbenet nem is ebben volt annyira, hanem abban hogy rájöttem mennyire megváltozott Anglia. Már egyáltalán nem olyan szabad, tisztelettudó és cool ország, mint régen.. De lehet, hogy csak én ismertem meg jobban. Ki tudja a lényeg az, hogy Amerika sokkal szabadabbnak tünt - egy túrista szemszögéből - mint hittem volna. És egyetlen egyszer sem mondtak nemet semmire - minden apró cseprő bajunkra kifogásunkra és leginkább kérésünkre "Sör maam that is possible" volt a válasz. Fantasztikus!

Az időjárás volt a másik tényező, ami miatt megszerettem Vegast, és a széles utakat, magas pálmafákat. Ahogy kiléptünk az utcára szikrázó napsütés fogadott és hatalmas tér! Még a taxiban is hatalmas tér volt.
És a szállodánk (Monte Carlo) egyszerűen gyönyörű volt, habár a kaszinó, ami a szállodánkhoz tartozott megintcsak a régi Angliába röppentetett vissza, azokba a csúnya füstös pubokba, ahol csúnya szőnyegeken csúnya játékgépeken csúnya emberek játszottak!!! (Alig hittem a szememnek, hogy ott még lehet bent dohányozni)
De aztán ahogy jobban felfedeztük a várost megismertük a mesés-giccses-szép kaszinó-bevásárlóközpontokat is, és jó volt látni az Eiffel tornyot és Velencét egy rakáson.

Élveztük a "jet lagünket" - hogy hajnal 3kor keltünk és este 7kor már aludtunk. A nagy főutcára néző ablakunkban ülve élveztük a napfelkeltét és naplementét. Mc Donaldsot reggeliztünk és óriási hamburgereket és fűszeres csirkeszárnyakat ettünk ebédre - cider híján kólát ittunk mellé. (Érdekesség, hogy Vegasban mindig ingyen és kérés nélkül újra töltötték a poharunkat ha elfogyott a kólánk. Valószínű, hogy ettől híznak meg annyira - mert bizony való igaz, hogy sok kövér ember van arrafelé)

Alex olyan ügyes volt, hogy pár száz dollárral gazdagabban távoztunk. Jó volt ez a Vegas de már alig vártuk, hogy felüljünk a Hawaiian Airlines gépére..