Talán az egyik leglenyűgözőbb különbség az angol és magyar mentalitás között az, hogy míg otthon folyton azt hallgattam, hogy miért nem lehetek sikeres, itt még a legelborultabb vagy legírrálisabb tervemnek is vannak támogatói.
Ezért viselkedek úgy, mint a csodalámpából kiszabadult Dzsinni, s vagyok képtelen meglátni a korlátaimat. Persze sokszor visszhangzik még bennem saját kishitűségem - amit Magyarországon neveltek belém - és sokszor megtorpanok, de mégis minden nap új erővel folytatom ennek a kitágult világnak a megismerését. (...)
Érdekes, hogy még a legnegatívabb angliai magyarban is megszületett valami ilyesmi, ezért ragaszkodik Angliához akkor is, ha folyton panaszkodik. Mert legalább azt tudja, hogy ha sokat dolgozik, akkor sok pénze lesz, és nem feleslegesen gürcöl.
Én is minden nap kapok olyan impulzust, bíztatást, amivel értelmet nyer ez a furcsa kis élet. És egyre többen vagyunk, akik keresgéljük egymást ebben a kitágult világban. Talán mert még egy kicsit meg vagyunk szeppenve tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése