2011. július 4., hétfő

Me and My Sisters :)

Idén is eljött hozzánk Katus tesó látogatóba, ilyenkor mindig úgy érzem, hogy én is nyaralok. Jó sok remek programot találtunk ki magunknak, pl zenés házibulival indítottunk, mert rájöttünk, hogy minket s a barátainkat összetéve pont egy zenekart alkotunk. (Zozi gitározott, Laci basszerozott, Rikárdó dobolt mi pedig énekeltünk).

"We are Family"  (Pinczés László képe)



Eztán Katussal felmentünk Londonban énekelni Marta Mariával, aki egy csuda aranyos metálénekes lány, mellesleg ő rendelkezik a világon a legnagyobb hangterjedelemmel a Guiness Rekordok Könyve szerint. (Kár, hogy a koncertünkről lemaradtak a barátaink, de legalább újra együtt voltunk a színpadon, és dalolás után jókat koccintottunk a pubban a barátainkkal, akik lemaradtak rólunk.)

Katussal énekeltük a Brunswick jazz pubban is, ahol mellesleg nagyon finom büdös cidert lehet kapni. Annak, aki még nem tudja: a cider egy frissítő alkoholos ital, hangulatában a sörhöz hasonlít, de almabornak hívják magyarul.

Katussal tündöklünk a színpadon - (File Gabi képe)

És voltunk Rottingdeanben is, hogy megnézzük egyik barátunk zenekarát. Nos a kirándulás a következőképpen alakult.

Felpattantunk egy buszra (a Brighton stationnél 2 fonttért lehet kapni napijegyet, ami elvisz jó messzire), és minket is elvitt jó messzire, nem egészen oda, ahova terveztük. Így hát sétáltunk egy nagyot a tengerparton esőben. Mikor Rottingdeanbe értünk kiderült, hogy a barátunk Olaszországban nyaral - de szerencsére a zenekar azért játszott. Elmentünk hát megnézni őket a helyi pubban, ahol addigra már a környék összes lúzere összegyűlt ez alkalomból. Kicsit féltünk, és szépen elvonultunk a sarokba, és úgy terveztük, hogy addig iszunk, amíg hozzájuk nem idomulunk.

A koncert első részében mindenki a bárpultot vagy egymást támasztotta. De szünet után aztán megtört a jég. A banda, akik általában jók, de aznap este nem volt az - Paul McCartney Band on The Run-jával kezdte meg a második kört, amit még sosem hallott azelőtt a világ ilyen zenekar feldolgozásában. Valószínű, hogy éppen ezét pattant fel mindegyik a pult támasztásból és kezdett el ugrálni tánc gyanánt hirtelen. A társaság átlag életkora 50 körül lehetett, azért csak 50, mert a helyi tréningruhás fiatalok is becsatlakoztak. Nagyon jól sikerült mulatság volt, még engem is megpörgetett a Zozi.

Drága Katus nagyon hiányzol, gyere máskor is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése