Aznap este koncertünk volt Évával, úgyhogy nem is nagyon volt időnk romantikázni. Nagyon élveztem az Opera mögé való sétát, ahol sejtésem szerint amerikai származású Dan könyvesboltjában készültünk a koncertre. A könyvesbolt, ami nappal kerékpárboltként is funkcionál igen hamar kellemetes klubbá változott, ahol - szinte már szokásomhoz híven - erősítés nélkül énekeltem és gitároztam. Szerencse, hogy vannak olyan barátaim, mint Mookie, aki kölcsönadta gitárját, (azt a gitárt, amin évekkel ezelött sokat játszottam Mookie-val együtt), különben az sem lett volna. :)
A kis klubhelyiség hamar megtelt, plusz megérkezett 3 ifjú operatőr is (köztük "Kisági), akik a készülő videokliphez vettek fel anyagokat. Olyanok voltunk így szépen összezsúfolva, mint egy nagy család. Mint egy színes nagycsalád: fényképezős japánnal, indiai hölgyekkel, angolul beszélő magyarokkal, és magyarul beszélő angolokkal. Ez a koncert sem sokkal különbözött egy angliai magyar bulitól. Tulajdonképpen már teljesen össze vagyok keveredve ország ügyben, hiszen Angliában leginkább magyaroknak zenélünk, Magyarországon meg angoloknak. De bevallom, hogy nagyon élvezem ezt a zavart furcsa szürreális globalizációt.
Ezt az összevágott videofelvételt egy rajongótól kaptam ajándékba. Nagyon élveztem a szitár-hegedű-perka kompozíciót, és ahhoz képest, hogy a fiúkkal akkor láttuk egymást először életünkben (vagy legalábbis akkor úgy hittük) egész jól szóltunk.
Koncert után beültünk egy általam lenyűgözőnek és felettébb édesen európainak tartott épületbe (Instant), ahol a sűrű dohányfüsttől és irsai olivértől megszédülve nagyon jól éreztem magam Katussal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése