Pindúrpandúrok

Sokféleképpen el lehet terelni a szomorú gondolatokat. Egyik nagy segítség ebben a zene természetesen, és minden ami szép és vidámító e földön. Az utazás sem rossz, de a legjobb az, amikor a húgaimmal jóízűeket tudunk nevetni a sorsunkon. Nem is tudom mivel üthetne minket agyon a Jóisten ahhoz, hogy végleg mélabúba essünk. Katus és Zsuzsus olyan lelkierővel és optimizmussal vitte véghez mindazt, ami a világon a legfájdalmasabb, hogy nem találok szavakat, amivel  kifejezhetném tiszteletem irántuk.

Gyógyító varázslással, szeretettel, jókedvvel és rengeteg tréfával kiüldözték a gonosz kaszást a régi házból, és helyére a jelenbe és jövőbe vetett szép remény költözött. Ha velük vagyok, úgy éreztem magam, mint - habár információim nagyon felszínesek erről a meséről, de mégiscsak megkockáztatom a hasonlatot - a pindurpandúrok, akik egyesült erővel próbálják megváltani a világot.

Most egy hosszú és kalandos családi karmát gyógyítunk együtt. És nem csak mi, hanem úgy tűnik egy egész generáció. (ezt is hamarosan kifejtem bővebben.)