Volt Ouch - nincs Ouch!

Először teljesen magam alatt voltam, amikor Alex és a tanácsadók úgy döntöttek, hogy bezárjuk a boltot. Három napig nem ettem nem ittam, s csak gubbasztottam sötét elmémben, hogy akkor most mi lesz. (Na jó ettem is, ittam is bőven, de közben tényleg nagyon szomorúan gubbasztottam) Annyi tervem volt, és olyan hirtelen történt a döntés. Mi lesz a Language Social barátaimmal, mi lesz Dj Heavensenttel, mi lesz velem? Olyan szépen felépítettük együtt életünk értelmét, és hoppá, holnap már nincs hova menni dolgozni.

Ugyanakkor én is úgy gondolom, hogy a csúcson kell abba hagyni. A szomszédok nem bírták a remek bulijainkat tovább. Vagyis egy bizonyos szomszéd volt az utolsó csepp a pohárban, aki több mint egy éves távollét után ismét visszaköltözött szuterén lakásába, ahova a föld alatti csövek vezették el a zenebonát, és amit semmilyen hangszigeteléssel nem lehetett segíteni. És mivel az elmúlt pár hét megugrott profitja mind a nagyobb hangzavarnak és dínom dánomnak köszönhető, ezért nem volt más út, csak a kifelé.

Alex jobban viselte mint én, és 3 nap után én is el kezdtem terveket szőni, hogy s mint lesz akkor tovább. No majd meglátjuk.
Nagyon sok embertől kaptunk kedves és meghökkent sorokat e hír hallatán, így a kitartás és optimizmus nem csügged. Alexszal elmentünk egy pár napra pihenni és gondolkozni a szülőkhöz Newburybe majd Cornwallba a régi főnőkéhez - aki szintén megjárta már ezt saját cégével. Én élveztem, hogy az agyam teljesen kiürült és kutyák, macskák, birkák és tehenek között gondolkozok a nagy semmiről.

Egy jó kis szülinapi buli kép. Viszlát csütörtöki vidámság!