Párizs - előszó

Az egész ezzel a festménnyel kezdődött. Párizs, a kávézó tulajdonosa megbízott egy újabb műremekkel, aminek szépen neki is álltam, amint Zozi hazament egy időre, és úgy éreztem, hogy az általa hagyott űrben el fog férni az A0 lap, és a hozzá tartozó rengeteg művészi eszköz a kis lakásban. Több mint egy héten keresztül hajladoztam  felette, szeretgettem, csinosítgattam őt.

Nagyon élveztem az alkotás minden pillanatát, és hogy izgalmasabb legyen, a műremek születését a fészbukon is dokumentáltam, annak reményében, hogy építő kritikákkal tökéletesíthetem. Az alkotó folyamat közben egyre inkább éreztem, hogy el fogok jutni oda, ahol ez a hölgy álldogál, hiszen Párizs mindig is szívem csücske volt, ráadásul a közelgett a párizsi Hajléktalan Világbajnokság időpontja is.

Ekkor ismekedtem meg Kenny-vel. Kenny, a Hajléktalan Világbajnokság edinbourgh-i headquaterjében önkénteskedik, és igen nagy elismeréssel követi fáradozásaimat a világ megmentése érdekében. Végül is ő volt az, aki újabb izgalmat hozott az életembe és megajándékozott egy buszjeggyel.

(hamarosan folyt köv)