Elnézést

kérek mindenkitől, aki az elmúlt időben próbált írni nekem. Ugyanis a blog oldaláról már eltávolított kapcsolatfelvevő link nem működött. Ezt persze csak most vettem észre majdnem egy év után. Nem is jelzi, hogy nem működik. Ezentúl közvetlenül a monikahenter@hotmail.com e-mailre írjatok.
Még egyszer bocsánat!!!!

És megérkezett mizster Ozzie Arthur David Weddell

Mondanom sem kell, hogy leírhatatlan érzés az, amikor a hasadban lakó kis szerelmedet végre a karjaidban tarthatod. Amikor valakinek az anyukája lettél.
Amikor a világ összes boldogsága hirtelen a válladra - repül....

Kéthetes Ozzikánkkal

Brightonban - áldott állapotban

Nagyon örülök, hogy itt Brightonban talált meg az áldott állapot, érzem, hogy jó kezekben vagyok. A brit "National Health Service" (NHS)  a magyar egészségügyi rendszerhez hasonlatosan hideget-meleget kapó közellátás - különös figyelemmel és szeretettel ügyel a kismamákra. Nem beszélhetek egész Anglia nevében, de szívesen megosztom Veletek azt, hogy a mi kis városunkban miként folynak ezek a dolgok.

Amint sejtettem, hogy mi a helyzet, beszereztem egy terhességi tesztet, amit felénk fillérekért (vagyis pennikért) lehet vásárolni. Ezért vettem kettőt is;  mindkettőn pillanatokon belül megjelent a két piros csík.
Izgatott boldogsággal rohangáltam fel-alá a lakásban, alig vártam, hogy elújságoljam a férjemnek.

Miután diszkréten megünnepeltük a hírt, első utunk a körzeti orvoshoz (GP) vezetett. (Érdekes tény, hogy Angliában a körzeti orvosi rendelőben dolgozó nővérek végzik az általános nőgyógyászati vizsgálatokat, mint a méhnyakrák szűrés, nem kell külön specialistához menni). A doki (esetünkben egy görög gentleman) feltett egy pár butuska kérdést, pl "És terhesnek érzi magát"?, megmérte a pulzusomat majd "beutalt" a körzeti "Gyerek Központba", ahol a szülésznők folytatták a kivizsgálást.
Kéthetente egyszer kellett hozzájuk járnom. A vizsgálatok általában vérnyomásmérésből, pisi tesztből (protein szint mérésből) szívhang és baba mérésből - azaz nyomkodásból álltak.
Kétszer voltunk röntgenen a kórházban, ahol először bemérték a pontos korát a kis magzatnak, majd 20 hetesen egy újabb röntgent ütemeztek, amellyel a különböző rendellenességeket szokták kiszűrni. Többet nem röntgeneznek, ha nem muszáj, mert a brit vélemény szerint a röntgen felmelegíti a magzatvizet és ez nem túl kellemes élmény a babának.

16 hetesen

Való igaz, hogy nem viszik itt túlzásba a kivizsgálást, de csak akkor, ha mindent rendben találnak. Amint valami problémát észlelnek, fokozott figyelemmel követnek bennünket, és minden szükséges vizsgálatra beutalnak. Ezek a vizsgálatok mindig alaposak, és igen jó hangulatúak. Talán azért, mert a férjem apás zavarában mindig viccelődik a dolgozókkal, és mint tudjuk Angliában igen jól fogadják a tréfálkozást (kivéve ha rasszizmus vagy pedofília a téma).

Kezdő szülők számára ingyenes "baba kurzuson" való részvételre van lehetőség, ami a mi esetünkben azt jelentette, hogy három alkalommal  egy kedves szülésznő (Veronica)  mindent elmagyarázott nekünk: a szüléstől kezdve, a baba kaki színéig (amihez "tananyagot" házilag kötött különböző színű fonalból), és ezeken a kurzusokon keresztül megismertünk hasonló cipőben járó leendő anyukákat és apukákat.

Részt vettünk egy otthon szülős előadáson is, amin elmondták az előnyeit és hátrányait annak, ha otthon szeretnénk világra hozni a kicsikénket. Én is otthon tervezem a szülést, mert megnyugtattak, ha bármilyen gond merül fel, akkor be tudnak vinni a kórházba.

Még egy pár érdekesség:
- Angliában minden szüléssel kapcsolatos szolgáltatás ingyenes. (Kivéve a 3 és 4 d röntgent, amit amúgy sem ajánlanak) Ezen kívül a kismamáknak és a friss anyukáknak (gyerek 1 éves koráig) ingyenes az alapvető fogászati ellátás is. (Ami egyébként igen drága mulatság errefelé)
- Vállalkozók (mint én) is igényelhetnek támogatást az államtól (materntity allowance-t) a 26-ik terhességi héttől (vagy későbbtől is lehet kérni)
- Érdemes betartani azt, amit a szülésznők, orvosok ajánlanak, de mindenkinek jogában áll azt tenni, olyan vizsgálatokat visszautasítani, és ott szülni, ahol akar. Az emberi jogoknak errefelé igen nagy tisztelete van, akkor is ha az illető szakértő szemmel "nem helyes" döntést akar hozni. (Pl otthon szülni akkor is, ha veszélyeztetett terhes)
- És végezetül, amire utaltam is már előbb, hogy az alapvető hozzáállás (nem csak az egészségügyben) az, hogy minden rendben lesz. Ha meg nem, akkor mindig találnak b vagy c tervet.

Pingvin

Azon kívül, hogy úgy nézek ki, és úgy is megyek, mint egy pingvin, az életem nem sokat változott. Még mindig tanítok, biciklizek, járok jógázni a lányokkal, úsziba is, keddenként lenézek a jazz klubba, ahol mindenki nagyon kedvesen mosolyog a pocakomra. Minden nap sétálok, jókat eszek iszok, esténként olvasok - ha nem megy az alvás - és Saminával dalolunk szombatonként.

Sok zenét hallgatok, táncizok, filmeket nézünk a lányokkal, élvezem a várandóssággal lelassult szép világot, amelyben nincs rohanás, cipekedés, alkohol.

Nagy szerencsém van ezzel a kis fickóval. És Alexszal, aki szépen vigyáz mindkettőnkre.

Kilenc hónap boldogság

Egyik este riadtan keltem fel. Mi lesz, ha véget ér ez a kilenc hónap boldogság? Mi lesz, ha egy üvöltő, követelőző kis lény Alex és közém tolakszik. Aki ellopja az időnket. Aki ellopja a mellemet.
Bőgtem, keservesen. Alex addig azt hitte hogy én egy álom-terhes feleség vagyok, de rájött, hogy előbb utóbb engem is elért a pánik!

Csak mert annyira boldog vagyok. Mert a várakozás sokszor jobb, mint maga a várt esemény. Nem akarok csalódni?

Mi van, ha a személyes találkozáskor nem fogom érezni a "kapcsolatot" azzal, akivel most a legjobb haverok vagyunk. Mi van, ha úgy járok, mint egy netrandin, amikor hosszas levelezés után végre személyesen is találkozok a feltételezett lelkitársammal - és kiderül, hogy egy cseppet sem vonzó?

Millió kis kérdés, amit mind ki kellett bőgnöm a kilenc hónap boldogság közben.

Kicsit nehezen induló, de a végére minden jó Karácsony...

Hagyomány nálunk, hogy legalább három karácsonyunk van évente. Az első zökkenőmentesen ment Alex szüleivel és a francia lánykával Caroline-nal. Fish and chipset ettünk vacsorára, előtte elmentünk a Brighton pierre kétpenis játékot játszani (rengeteg hasznos dolgot nyertünk!) majd megnéztük Mary Poppins történetét a moziban.

24-ére vártuk Katus testvéremet és Lacit a férjecskéjét, de sajnos az utolsó pillanatban eltörölték a járatukat. Nagyon neki keseredtünk, de azért foghíjasan is megtartottuk a szentestét, hamár annyit készültünk rá. Annál nagyobb volt az öröm 25-én, amikor végre megérkezett Katus és Lacus, és úgy örültünk egymásnak, hogy majd megbolondultunk.

Várakozás

December, tele izgalommal, várakozással: Karácsony, jönnek Katusék miközben itt növekszik bennem valaki...
Nézem a szépen gömbölyödő pocakomat, próbálom elképzelni - megismerni ezt a kis személyt, aki hamarosan új családtag lesz, akit úgy szeretünk majd, mint egymást.
Ó mennyit agyaltam én ezen, hányszor próbáltam eldönteni, hogy kell-e nekem gyerek, vagy nem... És most, hogy eldőlt ez a kérdés, olyan boldogok vagyunk!

Sok mindent hallottam már a terhességről, de azt senki sem mondta nekem, hogy milyen nagyszerű hormonokat termelek majd. Egy csodálatos könnyű felhőben ülök most, miközben hagyom, hogy a világ kiszolgáljon.

Szilvi&Endre képe

Karácsony

Már novemberben állt a fánk! Egyik reggel Alex izgatottan keltett fel bennünket - engem és Caroline-t, a francia lányt, aki nálunk lakik pár hétig - hogy beszerezzük életünk első közös karácsonyfáját. (Első karácsonyunkhoz első lakásunkban.)
Minden meg volt tervezve. Helyes kis angol falukon keresztül autóztunk girbe-gurba utakon, mire elérkeztünk egy farmra, ahol rénszarvasok és fenyőfák vártak bennünket. Mi voltunk az első vásárlók.
Gondos megfontolással választottuk ki a mi fánkat, amit a farmer előttünk vágott ki. (Kicsit sajnáltam szegény fát, de mégsem vehettünk műfenyőt első közös karácsonyunkra (első közös lakásunkban)

Alex igazi karácsony szakértő! Ez családi hagyomány náluk. A díszítés oroszlánrészét is ő csinálta és borzasztó elégedettek voltunk az eredménnyel. Úgy várjuk a karácsonyt, mint a gyerekek!

Család - a legszebb szó

Világéletemben irigység tárgya voltam... meglepő módon még a legszánalmasabb pillanatokban is.
Hogy miért - mert mindig feltétel nélküli szeretet árasztott el. Mert mindig volt családom. A két húgom.
Sokan, akik ismernek minket, nem is vacakolnak azzal, hogy külön vegyenek bennünket, hanem csak "Henterlányoknak" hívnak bennünket - akkor is, ha kétharmadunk már új névnek örvend. Amikor sikerül megnevettetnem valakit, akkor "Ti Henterlányok, olyan viccesek vagytok", ha netántán valami okosat mondok, akkor "Ti olyan bölcsek vagytok" stb stb :) Nincs olyan nap, hogy ne beszélnék egyik vagy másik "Hentertestvéremmel". Mindkettőt imádom, mindkettő én vagyok.

Katival és Zsuzsival készülünk a bankba :)

Szerencsém van az új családommal is, a Weddell-ekkel. Alex szülei hihetetlenül szuper fejek, Amikor először találkoztam Alex-szal, olyan szeretettel beszélt róluk, hogy még mielőtt beleszerettem volna a férjembe, már imádtam a leendő anyósomat és apósomat.

Deb-bel

Mexikó

A gólyahír nagyon felgyorsította az eseményeket. Miután meglátogattuk az otthoniakat Budapesten, már meg is volt a jegyünk Mexicóba, hogy személyesen megosszuk a hírt Alex testvérével Eloise-zal és a család többi tagjaival is.

Carmen La Playa - ahol megszálltunk - olyan gyönyörű volt, hogy egy hét nyaralás és felfedezés után becsukott szemmel feküdtem bent a nyaralóban, nehogy az érzékeim felrobbanjanak. A Karib tenger, a zöld bokrok és fák, az ételek, illatok, a szálláshelyünk, a családi együttlét öröme teljesen megbolondította az amúgy is bolondos hormonjaimat.

Nem sok izgalmasat csináltunk ebben a két hétben, de voltak olyan pillanatok, amik biztosan megmaradnak örökre - főleg, ha le is írom őket ide:

- Éjszakai fürdőzés teliholdban. 

- Vacsora a kedvenc helyünkön bájos pincérnőkkel és reggie zenekarral. Az utolsó esténket is itt töltöttük. 

- Kirándulás Eloise-zal, biciklizés és úszógumizás a folyóban.  Búvárkodás (és dzsungel járás búvár felszerelésben) (Azért mégiscsak elég sok érdekeset csináltunk)

- Családi móka az állatkertben - Lorenzóval. (Érdemes végig nézni a videot, ahol Lorenzo megszólal)

- Timeshare villásreggeli a móka kedvéért. (Alexnak még munkát is ajánlottak) 

- BBQ a teraszon és úszás minden este. Alex nagyszerű szakács volt, két hétig főzött ránk. 

- Élőzene a kompon egy kis sziget felé, ahol a termékenység és gyermekáldás Istennője lakozott. 

- Nos és a tenger!

Új élet - I rész

Mióta búcsút mondtunk az OUCH-nak, az életünk teljesen megváltozott. Alex gyorsan talált munkát (többet is), én pedig beindítottam a magántanár vállalkozásomat.
Mióta félretettem a rakenrollt, azóta mondhatni fellendült a festő karrierem, vagyis úgy néz ki, Karácsonyig rendesen el leszek látva munkával. (Három megbízást is kaptam)

Élvezzük az együtt töltött időt az én drága urammal, hogy van türelmünk egymáshoz, a családhoz, és nem stresszelünk kiszámíthatatlan dolgok miatt. Esténként összebújva elnyúlunk a tévé előtt, vagy már 8-kor az ágyban olvasunk! Főzünk, terveket szövünk, kirándulunk, felkeressük a barátainkat, akiket ezer éve nem láttunk...

Új életet kezdtünk szó szerint is, hiszen nagy örömmel megosztom Veletek is a hírt: Februárra kisbabát várunk. :)

Szurikáta biztosító - azaz Alexander és Szergej

Már többször írtam az angol humorról, de nem a merev lárpurlár féléről, hanem arról, hogy általában milyen fontos a viccelődés itt nálunk. A humor az egyik legnagyszerűbb közös vonás a magyarok és angolok között, mert mindketten szeretjük a szarkasztikus, vagy szóviccre épülő tréfákat.

Angliában ezért nagyon gyakran használják a viccelődést a reklámokban is, az egyik kedvencem a comparethemeerkat.com, ami a "meerkat", mint szurikáta elferdítéséből alakult. Vagyis a market helyett meerkat lett a nevük és ezek a vicces meerkatok: Alexander és Szergej orosz akcentussal vesznek rá bennünket, hogy náluk találjuk meg a legjobb biztosítási lehetőséget.

Nem rég vettünk autót, és mi is nálunk kötöttünk meg a kötelező biztosítást. Hálájuk jeléül kaptunk tőlük ajándékba egy Alexander plüssállatot, aki még nem érkezett meg, de folyamatosan küldözgeti nekünk az e-mailt, hogy éppen hol és merre jár.

Hát többek között az ilyen kis apróságok miatt szeretem én az angolokat.

(Ez a dal gyanúsan hasonlít az Ebony and Ivory (Stevie Wonder/Paul McCartney) című csudára init? :) )

Énekórák

Nem is említettem még Nektek, hogy évek óta van egy hihetetlenül bájos tanítványom, akit énekelni tanítok. Mivel nem értek a zene elmélethez, sosem gondoltam, hogy valaki kifejezetten tőlem szeretne tanulni, de úgy alakult, hogy Shanila barátnőm anyukáját, Saminát nem lehetett lebeszélni erről a szándékáról.
Életem egyik legjobb döntése volt, hogy bevállaltam. Ezek az órák nem csak az éneklésről szólnak, hanem a női lélekről, a szabadságról, a szeretetről, és gyakran végződnek mélyről feltörő könnyekkel.

Az énekhang attól a legcsodálatosabb hangszer, hogy nem lehet elbújni mögé, aki énekelni tanul, kénytelen őszintén megnyílni a tanárja - és később a közönég előtt - máskülönben nem működik. Zenében az emberi lélek olyan helyre utazik, ahova mindenki vágyik, ezért szerencsés az, aki énekelni "mer".

Nagyon örülök, hogy taníthatok, mert így mindig marad zene az életemben, akkor is, ha éppen pihenek, és  ezek a találkozások mindig nagyon feltöltenek mindkettőnket.  Samina nem vágyik énekesi babérokra, csak arra, hogy a hangja ne ütközzön lelki vagy testi akadályba. És én büszkeséggel hallgatom szombatonként ezt az egyre féktelenebb, erőteljesebb szépségs hangot.

Budapest

A haza látogatások mindig egyre jobbak és jobbak. Ezt a legutóbbit Katus szülinapjára tettük, jókat ettünk, ittunk, mulattunk, ettünk! :)
Tudom, hogy nem egyszerű otthon az élet, nagyon sokan panaszkodnak a munkanélküliségre, a megkergült kormányra, az általános depresszióra, de "túristaként" teljesen más ám ez. A város rengeteget fejlődött az elmúlt pár évben, és bár tudom az otthoniaknak nem könnyű ez a nemzeti tudat-fejlődést átélni, nekünk nagyon jó érzés egy olyan haza érkezni, amiről immáron sugárzik az identitás, a büszkeség és gyönyörű!

Nem fárasztalak Benneteket személyes érzelmi túlkapásokkal, hanem fogadjátok helyette szeretettel ezt a fotóalbumot, amit a fészbukra tettem. IDE vagy a képre kattintva meg tudjátok nézni őket.

X Factor - az értékvesztett tehetség?

Úgy veszem észre, hogy főleg ezeknek a vetélkedőknek köszönhetően - mint a BGT, az X Factor vagy a The Voice -egyre kevésbé leszek libabőrös a nagyszerű fekete énekesektől, a csodálatos hangú 12 éves nimfáktól, vagy a mélyérzeésű, molett sanyarú sorsú tehetségektől.
Milyen sokat változott a világ!
Míg a 80-as 90-es években (az én időmben) még a legtehetségtelenbbekből is sztárokat csináltak, ma már annyi tehetséges fiatal van a piacon, hogy mondhatni értékét vesztette? Amíg régen a menő és a tökéletes/érdekes volt az alap sztár qualitás, ma inkább az emberformájú és emberi hibákkal megáldott de valóban tehetséges előadókat kedveljük. (Akik pár hónap után vérszemet kapnak és lám ugyanolyan menők lesznek, mint a többiek).
Ebbe az új sztár elvbe természetesen nem tartoznak bele a tínédszereknek gyártott örökzöld prototípusok mint a One Directon, ami cseppet sem módosult sem zenéjében, sem  megjelenésében a mi jó New Kids On The Block-unktól. (Na jó beismerem a brit One Direction-image inkább Beatles kópia, de zenéjüket és tehetségüket nem hasonlíthatjuk a valaha szintén volt huszonéves géniuszokhoz: Lennonhoz és McCartney-hoz)

Manapság mindenki tehetséges - főleg Brightonban. És már nem elég a tuti sikerhez, hogy 8 éves gyönyörű csodagyerek légy, vagy egy 11 oktávot éneklő formás amerikai szépség. Aki panaszkodik, hogy a világ minősége csak romlik, az hasonlítsa össze a mai énekeseket - főleg Magyarországon - az elmúlt pár évtized sztárjaival. Hiába született anno sok remek dal, szép szöveg és tehetséges zenekar, ha az énekeseink mára már hallgathatatlanná váltak - legalábbis a magamfajta vájtfűlűek számára. Hálistennek az igénytelen frontemberekkel együtt eltűntek a tátogó szépfiúk is, és a mesterien összerakott lányegyüttesek között is legalább a fele kitűnően énekel.

NKOB - emlékeztek még rájuk?

Ennek a csodálatos zenei evolúciónak sajnos vannak negatívumai is. Amíg a popvilágban az énekesek egyre jobbak lesznek - addig - ha minden ebben az irányban halad - a zenészek lassú kipusztulását prognosztizálom. A mai fiatal zenésztanoncok még mindig Guns and Roses szólókat tanulnak, mert az elmúlt pár évben kiűztek minden tisztességes gitár vagy egyéb hangszeres szólót a szigorú rádiók. Való igaz azonban, hogy a koncertek többségét - még a legtriviálisabb pop énekeseknél is - élő zenével kísérik, ezzel kompenzálva azt a tényt, hogy a 21. század szólóistáinak a nevére a kutya sem fog emlékezni.

A modern rock zenekaroknak eladott nyálas hangszeres együttesek (pl Coldplay vagy Kings of Lion) is csak "riffekre" kaptak engedélyt, ha valaha a rádióban akarnak szerepelni. Ebban a kutyaütő világban a producereké és az énekeseké - és esetleg a singer-songwritereké - az érdem, a zenészek meg maradjanak nyugton, legyenek szépek, viccesek, cool-ok, de semmiképpen se virtúózkodjanak - legalábbis a stúdióban ne! Ettől függetlenül sok hihetetlenül jó pop-rock zenekar hallható, látható és fordult meg nálunk is az Ouch bárban. Olyanok, akiket egy pár évtizeddel ezelőtt ki és berobbanó ifjú tehetségekként megismert volna a világ. 15 évesek 30 éves hanggal és hangszertudással, okos szövegekkel, profi zenei fordulatokkal teleszőtt fülbemászó dalokkal, precízen összerakott színpadi mozgásokkal.

A "ház zeneara" Lianne vezetésével

Magam sem értem, hogy vajon miért van az, hogy míg ezek a tehetséges előadóművészek mindent beleadva öntik a közönség elé életük hatalmas történeteit, én csak állok, és hallgatom őket bambán - mint egy kiégett öreg zenész - mindenféle libabőr nélkül.

Angolórák

Már több, mint két hónap is eltelt, mióta nincsen meg az OUCH. Nincsen éjszakázás, stressz, izgalom, 12 órás munkanapok... Azt hittem, mindez jobban fog hiányozni.

De az életünk nélküle is izgalmas, sőt talán még izgalmasabb, mert mindketten kíváncsian várjuk, hogy mit hoz még ez az új, nyugis, "normális" periódus, ami így szépen komótosan ránk telepedett.

Ami a munkát illeti, nekem felpörögtek az angol óráim, amit nagyon élvezek, és ezen keresztül az angol nyelvbe is újra beleszerelmesedtem. Mint egy izgatott gyerek nap mint nap a diákjaimmal együtt rácsodálkozok valami újra, és minden egyes óra után "lebegek".  Talán az angol nyelv az egyetlen dolog az életben, aminek hajlandó vagyok a "merev" szabályai előtt meghajolni. És talán az egyetlen olyan "művészeti ág" amit több, mint 20 éve alázattal és rendületlen lelkesedéssel gyakorlok. 

Csináltam egy honlapot is, amit szeretettel ajánlok mindenkinek:

www.brightonangol.info

Egészségügy

Az angol és magyar egészségügy is sokmindenben különbözik egymástól, de ezúttal be kell valljam, egyértelműen angol párti vagyok.
Nem csak azért, mert Angliában ingyenes a fogamzásgátló - csak be kell menni a körzeti orvoshoz, hogy felírja - a munkanélkülieknek és terhes anyukáknak minden gyógyszer ingyenes, sőt a fogorvos is. Nem csak azért, mert a paracetamolt és alap gyógyszereket fillérekért (pennikért) be lehet szerezni, és szinte minden közértben kapható - bele értve az egyfontos boltot. És nem is csak azért, mert a közellátásra mindenki jogosult, nem küldenek haza tajkártyáért - és aki dolgozik, annak is csak 3-4 fontot vonnak le havonta a fizetéséből - amennyiben az nem halad meg bizonyos összeghatárt. Hanem azért is, mert angliában sokkal kedvesebbek az egészségügyi  dolgozók és doktorok, mint otthon.

Az angol közkorházak elsőre éppen olyanok, mint otthon, nagyok, randák, sötétek. De amint megszólal a recepciós hölgy csilingelő angol hangján, máris megkönnyebbülünk - de jó, itt nem gyűlölik a betegeket. (Legalábbis itt nem szabad kimutatni negatív érzéseket soha sehol). Az orvosok, nővérek, és minden kórházi dolgozó arra van kiképezve, hogy a lehetőségekhez képest jól érezzük magunkat-  és ne még rosszabbul. Nem éreztetnek a pácienssel lelkiismeretfurdalást, amiért az meg merészelt betegedni, és ezért még többet kell dolgozniuk a kevéske fizetésért. Borravalót, hálapénzt nem foganak el, sőt nem is fogadhatnak el.

De az is igaz, hogy otthon nagyon rossz tapasztalataim voltak az egészségüggyel, itt pedig szinte alig volt bármilyen tapasztalatom. No meg az is igaz, hogy utoljára akkor voltam otthon kórházban, amikor még flegmán bagóztak a nővérkék a szobáikban, mit sem törődve a folyosó végén bagózó rákos betegekkel...

Oktatás és egészségügy

Balzsamos nyári estéken sokszor fejtegetjük egymás között az angol és magyar oktatás és egészségügy közötti különbségeket. Akinek még új ez a téma, azzal most sok szeretettel megosztom a "tényeket".

Talán a legegyszerűbben úgy lehet megfogalmazi a helyzetet, hogy míg Magyarországon már alsó tagozattól a a tudásra és a sikerre fektetik a hangsúlyt, addig Angliában az önbizalomat és a gyerek boldogságát tartják szemelőtt a közoktatásban. Mindkét esetben sikerült egy kicsit a szélsőségekbe jutnunk, így nem csoda, ha Magyarország tele van megnemértett zsenikkel, Anglia pedig nagyképű idiótákkal.

Míg Magyarországon egy egyszerű középiskolai érettségivel műveltség terén bárki bárhol megállhatja helyét, az angoloknál nagy "rés" található az egyetemet végzettek és a nem egyetemet végzettek között, mivel a 14 és 18 év közöttiek oktatása Magyarországon nem "gyerekjáték". Ugyanakkor míg mi 14 éves korunkig élvezzük a gyermeki élet zavartalanságát, az angliai nevelés "illedelmes" koraérett kisfelnőtteket képez a 6 éves gyerekekből.

Angol kisfelnőttek iskolás egyenruhában

Amíg otthon egyre drágulnak a tandíjak, addig aki Angliában él, az szerencsésen válogathat olcsó, vagy ingyenes kurzusok között és akár egy pár hét alatt kitanulhat egy mesterséget az interneten, és még  hivatalos "diplomát" is kap hozzá.
Bár az angliai oktatási rendszer tele van birokratikus papírtöltögetéssel, az órák praktikusak, humorosak és stresszmentesek. Mindig csak dícsének, sosem szídnak senkit, és sokszor megesik, hogy a szakember nem is annyira szakember, mint az a papírján áll, mert az internetes oktatásból bizony hiányzik a gyakorlat. Ezért sokszor inkább fordulunk a brittek is a jól bevált "Janihoz" villanyszerelésért, mint egy hivatalos "friss diplomás" angolhoz, aki nem csak hogy nem érti még a dolgát, de háromszor annyit is kér el érte. Természetesen, ha ezek az ifjoncok kigyakorolják a villanyszerelést, akkor minden rendben, de nem árt azért vigyázni velük.

Mivel az angol egyetemek 3-4 ezer font éves tandíjnál kezdődnek, a tudás a jómódú családok kiváltsága maradt. Míg otthon azért a szegényebb sorsú családokban is megengedhetik maguknak hogy legalább egy gyerek egyetemre menjen. Sajnálatos tény azonban, hogy ezek a nagytudású magyar egyetemisták nem mindig találnak munkát otthon, és kénytelenek Angliában árulni  a bigmekket..

Az egészségügyről ide kattintva olvashattok

Végreittanyáár!!!

Már többször említettem, hogy senki nem értékeli úgy a napsütést, mint az angolok. (Hiába panaszkodnak, hogy megsülnek, akkor is az első bátortalan napsugár érkezésekor az ország több részéről  tömegével érkeznek Brightonba, hogy végre egy kis pírt vigyenek fehér testükre a tengerparton.) Mert a nap nagy áldás itt (kéremszépen), hirtelen érkezik, és hirtelen távozik.

Viszont idén nagy meglepetés ért bennünket! Idén lett nyár! Sőt már hetek óta csak nyár van!
Az emberek pedig még mindig nem untak rá. Szépen lassan mindenkinek megjelentek a fürdőbugyogós képei a fészbukon. Vagy a lábukat fényképezik a tengerparti kavicsokon, vagy hatalmas kolbászt és műanyag söröspohárt szorongatva pózólnak rákvörös vigyorral az arcukon.
Visszatért a vidámság ebbe a városba, és mindenkit megferőzött! :)

Házas élet

Sokan kérdezik, kérdezitek tőlem, hogy milyen a házasélet.
Nekem az első szó, ami eszembe jutott, amint a két szív egybekelt, hogy biztonság.
Ez a szó Brighton óta hatalmasat nőtt a szememben, azelőtt nem is nagyon tudtam létezéséről, hiszen az érzelmi és anyagi bizonytalanság addig ismeretlen volt számomra. És amink van azt ugyebár nem becsüljük...

Amikor kijöttem ide, az értékek megváltoztak, és ahogy egyre zavarosabb lett minden a sokszor emlegetett családi tragédiák és egyéb nehézségek miatt, már lassan úgy éreztem magam, mint egy tébolyult hajótörött, aki arcára fagyott vigyorral úszik és úszik mert a nagy semmi mögött is látja a homokos tengert és a pálmafákat.
Egy hajótöröttnek nincs szüksége egóra, gitárra, cizellás holmikra, csak egy biztonságot adó ölelésre. Még a képzeletében is. Így történt, hogy a biztonság és a szeretet visszatért a szükségletpiramisom csúcsára, és a mai napig sem mozdult el onnét.

A házassággal nem csak egy remek férfit kaptam, hanem egy új családot -  meg egy vicces új nevet. Már nem vagyok Henter - csak a  tökéletes, mélabús és megzakkant művésznevem maradt az. Kaptam új szülőket, nagyszülőket és tesókat, és egy csomó képeslapot, ha szülinapom van.

Most már bármilyen bénán, frusztrálón vagy értelmetlenül is sikerül egy nap, a végére mégis csak értelmét nyeri ha az ember annak bújik az ölébe, akit a legjobban szeret. És hiába ülünk most a langyos semmittevés nihiljében mint friss munkanélküliek, mégiscsak van értelme az egésznek. Vagy nem is tudom, mert már régen nem keresem az értelmét semminek... Mert most nincs szükség rá...